Mivel volt néhány érdeklődő a történetre, úgy döntöttem, a tervezettnél hamarabb megnyitom a blogot - meg is érkeztem a prológussal. Remélem, elnyeri majd a tetszéseteket, és megtiszteltek azzal, hogy végigolvassátok. A véleményeteket kíváncsian várom, kicsit izgulok is, mert ez az első, hogy ilyen jellegű történetet írok. De nem is húzom tovább a szót, inkább jöjjön az előszó!
Lélekszakadva
rohantam, nem törődve a kínzó fájdalommal a bokámban. Időnként megbotlottam, de
az adrenalintól fűtve ezt szinte nem is érzékeltem, rögtön felpattantam, és
szaladtam tovább. Az időm vészesen fogyott, a nap már majdnem elérte a
horizontot. Ha egyszer eljön a sötétség, nekem végem: hiába szorongatom a
markomban az apró, aranyozott kulcsot, nem fognak beengedni. Néhány percen
múlik az életem: ha elérek a kastélyig, megmenekülök, ha nem, haza kell mennem.
Akkor az egész idáig megtett út, a sok elejtett könnycsepp és sérülés, amit
eltűrtem, hiábavaló volt.
Szédelegve,
alig látva, merre megyek kerülgettem az öreg fákat, zöldellő levelekkel teli
ágaikat durván löktem félre. A bokrok szúrós tüskéi több helyen felszakították
a ruhámat, belemélyedtek a bőrömbe, vérző sebeket hagyva maguk után. Fájdalmas
nyögés hagyta el a számat, ami sokáig visszhangzott az sűrű rengetegben. Vidám
madárdal csendült felettem, mintha csak engem akarna gúnyolni ebben a kínkeserves
pillanatban.
Gyerünk, Haley, meg tudod
csinálni!
Félájult
állapotomban mintha Nick hangját hallottam volna. Lassan már az alakja is
kirajzolódott előttem, bizonytalan, homályos vonalakkal, melyek a legkisebb
szellő rezdülésére is megremegtek. Arcán ismeretlen mosoly ült, kezét kitárta
felém, jelezvén, hogy menjek közelebb. Eddig észre sem vettem, hogy megálltam.
Reszkető lábakkal indultam meg felé, de amint elértem, az illúzió semmivé vált,
mintha csak egy sérülékeny szappanbuborék lett volna.
Csalódottan
mentem tovább, már nem hajtott az adrenalin, már nem érdekelt, hogy időben
beérek-e. Nem számított semmi. Feladtam.
Bárcsak itt lenne most Nick – tolakodott be a gondolataim
közé a fiú, akit igazi valójában ez idáig próbáltam elfelejteni. Ahogy
felderengett bennem bíztató félmosolya, amit utoljára láttam, mielőtt elváltunk
volna, könnyek szöktek a szemembe. Sötét szemei fájdalommal teltek meg,
aranyszőke haján megcsillant a lemenő nap fénye: Ő, akit korábban gyakran az
ördöggel azonosítottam, most inkább tűnt angyalinak, a legtökéletesebb
teremtésnek a Földön.
–
Menj! – suttogta úgy, hogy alig hallottam a hangját. Már ez is megerőltető volt
számára.
–
Nem, nem hagylak itt! – ellenkeztem, miközben sűrűn pislogva próbáltam
megakadályozni, hogy elsírjam magam. Nick mindig is utálta, ha gyenge vagyok.
–
Haley, ne legyél idióta! – Hangja kemény volt és parancsoló, pont, mint régen.
Nosztalgikus mosoly jelent meg az arcomon, amit ő is viszonzott. Tudta, hogy
mint mindig, most is sikerült meggyőznie. Egyszerre volt a védelmezőm, a józan
eszem, és… a szerelmem.
Igen. Szeretem őt.
Sosem
gondoltam volna, hogy ez egyszer megtörténhet. A személy, akit egykor a
legjobban gyűlöltem, aki miatt minden kezdeti magabiztosságomat elvesztettem,
éjszakákon keresztül álmatlanul forgolódtam, vagy épp álomba sírtam magam… ő
vált a világon a legfontosabbá számomra. Kapcsolatunk, mely oly’ hevesen
kezdődött, idővel épp olyan bizonytalanná vált, mint a verseny nyereményének
távoli álomképe. Ő volt az utolsó ember, akire rá mertem volna bízni a
szívemet, valahogy mégis sikerült anélkül ellopnia tőlem, hogy bármit észrevettem
volna – kivéve, amikor már késő volt. Addigra tudat alatt megkedveltem, a bőröm
alá férkőzött, minden gondolatom ő volt, vele keltem, és vele feküdtem – nem csak
szó szerint. Eljutottam arra a szinte, hogy többé nem hogy nem tudtam gyűlölni
őt, el sem mertem képzelni az életemet nélküle.
Most
mégis azt kérte tőlem, hogy hagyjam ott, miközben törött lábbal, számtalan
sebtől vérezve fekszik a karjaimban.
–
Fuss! – Döntenem kellett, hogy kettőnk kapcsolata a fontosabb, vagy a saját életem,
de valójában soha nem volt választási lehetőségem: Nick sosem engedte volna,
hogy őt válasszam. A maga módján mindig engem támogatott, durva szavaival és
hirtelen cselekedeteivel arra bíztatott, hogy minél jobb, magabiztosabb legyek,
olyasvalaki, aki megnyerheti a versenyt. Olyannyira átformált, hogy néha már
megijedtem magamtól, ha tükörbe néztem, nem láttam többé azt a bátortalan
lányt, aki néhány hete nagy reményekkel telve nekiindult egy lehetetlen
küldetésnek.
De
nem bántam. A régi énem bizonytalan volt, bátortalan és szánalmas; az és akkor
gázolt át rajtam, akinek épp olyan kedve volt, én pedig semmit sem tudtam
ellene tenni. Nicknek hála többé nem voltam egy senki. Nem hagyta, hogy a háta
mögé bújjak, jelentéktelenné váljak, és mindenki megfeledkezzen rólam: addig
sértegetett (és igen, néha azt is), bíztatott, míg nem felfigyeltek rám, és
végre elismertek. Hála neki megtaláltam önmagamat.
Ahogy a többi blogomon, itt is felteszek néhány kérdést a fejezetek végén, amikre kíváncsian várom a válaszotokat, amennyiben van kedvetek leírni.
1. Mit gondoltok az alaptörténetről?
2. Tetszik a verseny ötlete, vagy nem találjátok elég izgalmasnak?
3. Mi a véleményetek Haleyről és Nickről? 4. Szerintetek Haley fogja megnyerni a versenyt?
5. Szerintetek mi fog történni Nickkel?
Kezdésnek csak ennyit írok, hiszen egy rövid prológus alapján nem is tudnék többet.
Egy Brynn rendel! :D
VálaszTörlésKedves Szimy!
Imádtam minden egyes sorát e szerzeményednek, egyszerűen faltam a sorokat!
Az alaptörténet valami eszméletlen jó! Imádom, imádom, imádom!
A verseny ötlete már akkor megfogott, mikor az egyik (vagy több) facebook csoportban felvetetted.
Nagyon szeretném már tudni, hogy mégis mi volt, hogy volt ez az egész. Sajnos kettejükről még nem tudok mit mondani, mert nem ismertem meg őket ennyi idő alatt. Remélem, hamarosan megváltozik.
Szerintem Haley- nek van esélye a győzelemre, ha elég magabiztos, akaratban gazdag, és leleményes.
Nick... Hát, remélem, hogy ő is kap főbb szerepet, és nem fog "hősi halált" halni. :D
Alig várom a következőt! Siess! :3
Ölel,
Brynn c:
Szia!
TörlésNagyon örülök,k hogy tetszett a prológus, és a verseny ötlete. Erről egyébként már most bővebben olvashatsz 'A verseny' menüpontban, ha érdekel, de természetesen a történet folyamán is mindent elmagyarázok majd.
A szereplők pedig... annyit elárulok, hogy Haley nagyon sokat változott a verseny folyamán, így az első fejezetben valószínűleg meg fog lepni a viselkedése. Nick pedig mindenképpen fontos szerepet fog kapni :)
Az első fejezetet pedig holnap már fel is teszem.
Köszönöm, hogy írtál? :)